Valentin és Péntek

A mese szövege mellett hasznos információkat találtok az epilepsziával kapcsolatban.

1. rész

“Péntek ne szimatolj már! Jól vagyok! Nem hallod? Na! Elég legyen! Hagyj békén, jó?” Valentinnak elege volt már az árgus szemekből és az aggódó megjegyzésekből. Pedig már hozzászokhatott volna mindehhez, hisz egy ideje epilepsziával él, de valójában ahhoz, hogy az embert megbámulják, egyszerűen nem lehet hozzászokni.
Tegnap az iskolában rohama volt. Egy roham után rengeteget kell aludnia, és hát a kedve is van, hogy pocsék.

Ahogy néztek rá az osztálytársai, Zsuzsa néni hófehér rémült arca, a susmus a háta mögött… Elég volt, de tényleg! Persze, pont nem azon vezette le a dühét, aki megérdemelte, de hát ez melyikünkkel nem fordult még elő? Péntek a világ legnagyszerűbb kutyatesója, ha lehet egyáltalán a világ kutyanépességét bárhogyan is rangsorolni. Amióta kiderült, hogy Valentin epilepsziával él, a legjobb dolog, ami történhetett, hogy Péntek és ő elválaszthatatlanok lettek.

Valentin bal lábbal kelt, pedig nem volt különösebb oka rá. A húga ma a Nagyinál, anya elment Tücsivel, a barátnőjével kávézni. Apa pedig épp ebédet készített. Szerencsére Péntek nem tágított mellőle. Ilyen szempontból ez a nap is pont olyan, mint a többi. Az ok nélküli és látványos orrlógatásból és sóhajtozásból Pénteknek hamar elege lett. Empátia ide, kutyahűség oda, ez így nem mehet tovább!

A fehér uszkár megköszörülte a torkát, a hatás kedvéért feltette a szemüvegét, és így szólt: “Valentin! Játszunk kórházasat!” Péntek szentül hitte ugyanis, a szemüveg nem egyszerűen jól áll neki, de így még sokkal okosabbnak tűnik, mint általában. Pedig alapból is igazán okoskutya feje volt. Elhihetitek.

“Nincs kedvem!” – morgott vissza a kisfiú, ám erre Péntek elővette a leglágyabb hangját, megigazította az orrán a szemüvegét, és felé fordulva uramnak szólította. Pont úgy, olyan hangon és arckifejezéssel, ahogy a pszichológus bácsi tette, akivel a neurológián szokott találkozni, mikor kontrollra mennek. Valentin szeretett beszélgetni vele, mert amellett, hogy az uram megszólítás mindig mosolyt csalt az arcára, anya és apa is megkönnyebbülten távoztak a szobájából.

A kórházas játékot mindketten szerették. Volt benne valami megnyugtató.

“Na jó! Legyen! De én leszek az orvos! Stipi-Stop!” – derült fel Valentin arca. “Rendben!” – csapott le az alkalomra az uszkár – “Én pedig Péntek Zsigmond leszek, a híres pszichológus!”

“Az első páciensünk, ki is legyen, ki is legyen?” – nézett körül a szobában Valentin. “Kinek van kedve kórházasat játszani?” – vetette fel végül a kérdést a halomban álló plüssöknek a kisfiú. Mindenki lapított. “Na jó, legközelebb ti lehettek az orvos, meg a pszichológus!” – alkudozott Valentin. Erre a hírre némi mozgolódás támadt, és egy zsiráf nyaka mellett egy mókus mancsa, egy nyuszi füle és egy egér farkincája és egy oroszlán sörénye lendült a magasba. “Szuper! Gyertek!” Derült fel Valentin arca.

Közben Péntek berendezte a szobát. Egy dobozt megfordítottak, abból lett az íróasztal, székeket húztak a doboz-íróasztal köré, azokra színes pokrócokat terítettek, és a többi plüssel, aki nem akart játszani, telepakolták a rendelőt.

“Tudod, mit Péter Zsigmond? Mielőtt behívnánk őket a rendelőbe, hallgassuk ki, miről beszélgetnek a folyosón!” – vetette fel Valentin és mindketten ujjukat a szájuk elé emelve az öt kis állatra sandítottak.

Alvás

A gyerekeknek fontos az alvás! Ez alól az epilepsziával élő gyerekek sem kivételek. Az ő esetükben még nagyobb szerepe van a pihenésnek, a regenerálódásnak. Szórunk-e puskaport a tűzbe? Természetesen nem! Egy érzékeny agyat terhelünk-e az alvás elvonásával? A válasz ugyanaz. A kialvatlanság egy igazi memóriaradír, minden gyerekre egyformán hat. Tudjátok, hogy okosít az alvás? Pszt! Amit megtanultál a suliban az mind éjjel megy át a középtávú memóriádból a hosszúba. Ha kipihened magad, és egész éjjel lelkesen húzod a lóbőrt, jobban emlékszel mindenre!

Szómágia

A szavaink erősebbek, mint a kezünk. Messzebbre érnek bárminél, utaznak az időben, tudnak bántani, simogatni, erősíteni, és elszomorítani is. Valamilyen vagyok, vagy valamivel élek? Nem mindegy! Nyitott vagyok, kedves vagyok, bátor vagyok, ÉS egy helyzettel, állapottal, betegséggel élek. Aki epilepsziával él, az nem epilepsziás. Hisz, amikor nincs rohama, pont olyan, mint bárki más.

Őszinteség

Az epilepszia felvállalása az első és legfontosabb lépés. A gyerekek bölcsek és nagyszerű radarjaik vannak a felnőttek ferdítéseire. Tudják mi a különbség a vitamin és a gyógyszer között és tudják, az elhallgatások mögött apróságok, vagy különösen fontos dolgok bújnak meg. Az epilepszia felvállalása a tágabb család, a közösség felé az érintett gyerekek lelki egészségének alappillére. Segítsük őket a bátor őszinteségünkkel! Mutassunk példát a saját bátorságunkkal!

2. rész

“A gondosan berendezett váróban a kisszékeken csendben várakoztak a páciensek. “Játékból már ismerik egymást, jó Péntek? Már találkoztak itt nálunk a váróban.” Péntek bólintott, hogy rendben és a beszélgetés azonnal el is indult.

– Szia Zsiráf! Jó, hogy látlak! Hogy vagy? – kérdezte az oroszlán a mellette ülő hosszúnyakút.

– Köszönöm, voltam már jobban is. Épp tegnap volt rohamom – mondta a zsiráf és kicsit lelógatta az orrát, ami így épp a többiek feje búbjáig ért. Pár másodpercig hallgatott, majd így folytatta:
– Mindenkinek könnyebb, mint nekem!
Mit lehet erre mondani? Mindenki csendben maradt.

– Egér, mesélj, neked is vannak rohamaid? – igyekezett magáról elterelni a szót a zsiráf.

– Nem is tudom, minek nevezzem, ami nekem van. Epilepszia ez is, de anyukám szerint ilyenkor inkább olyan vagyok, mint egy alvajáró, akinek fogalma sincs mi zajlik körülötte, és őszintén szólva tényleg így van. Fogalmam sincs. – vallotta be halkan cincogva az egér.

– Mókus, veled mi történik, amikor rohamod van? – adta át a kérdést az egér, és most mindenki a mókus felé fordult.

A zsiráf morcos maradt, nem szólalt meg, csendben fortyogott, de látszott a szarvai mellett ügyesen hegyezi azokat a nagy lapát füleit.

– Én mielőtt rosszul leszek, furcsa szagokat kezdek érezni, és zsibbad a lábam, és minden olyan különleges méretű lesz, túl nagy, aztán meg egészen kicsi, és én nagyon, de nagyon szeretnék megszólalni, de nem megy. Olyankor percekig még makogni sem tudok – vallotta be a mókus. A nyúlnak van hasonló története, a múltkor elmesélte nekem, de neked nem csak a szavad akad el, ugye?

– Igen, én épp csinálnék valamit, de bármennyire is szeretném, nem megy, és a mozdulat kellős közepén megáll minden egy kicsit. Még a muszogást is abbahagyom. Aztán huss, megy minden tovább.

Mind elhallgattak egy kicsit. Mennyi módon élik meg a rohamokat! – gondolta a zsiráf kissé megenyhülve, de inkább ezt mondta:

– Akkor is nekem a legrosszabb! Az oroszlánnak például már egyáltalán nincsenek is rohamai! – bökte ki végül.
– Igen, mert én már sok gyógyszert kipróbáltam és Valentin doktor végül megtalálta azt, ami igazán nekem való és segít! De addig velem is pont az történt, ami veled, Zsiráf! A rohamok jöttek-mentek néha gyakrabban, néha ritkábban, de mindig visszatértek.

A zsiráfnak azonban nem lett jobb a kedve, bár egy kicsit mintha megszeppent volna.
– Tudjátok, az van….
– Mi az? Bökd már ki! – sürgették a többiek.
– Az történt, hogy tegnap elfelejtettem bevenni a gyógyszeremet és ezért lett rohamom. Csak én lehetek ilyen tökkelütött – motyogta a zsiráf alig hallhatóan.
– Na, ez nem nagy ügy! Ezen könnyen lehet segíteni! – hencegett az oroszlán. – Tudod, bevallom velem is előfordult régen hasonló, és ilyen már mindenkivel előfordult, aki gyógyszert szed, még a legfigyelmesebbekkel is. Semmi köze a tökfejséghez. Mi az anyukámmal hajtogattunk egy házikót, aminek hét emelete van, miden emeleten két-két ablakkal. Ide bekészítjük együtt az összes gyógyszert, amit a héten reggel és este be kell vennem, így nem történhet baleset. Elég bekukucskálnom az ablakokon.

Aura

Az aura egy olyan tünet, ami megelőzheti a rohamot. Az adott gyermeknél mindig ugyanaz! Nagyon fontos, hogy beszéljünk róla, segítsünk beazonosítani. Ez lehet egy furcsa szín, egy jellegzetes szag, egy bizonytalan rosszullét vagy egy tompa zsibbadás vagy akár ezek együtt. Bármi is legyen az, jelez és időt ad, hogy akár lefekvéssel is felkészüljünk a rohamra, esetleg kivédjük azt.

Titkos napló

Ezekről a különleges rohamokról csak az tud, aki megéli őket. Sokszor a család sem, hisz senki nem tölti az egész napot árgus szemmel a gyerekekkel. Iskola, különórák, barátok és még ezer más helyszínen zajlik az élet. A gyógyszerek beállításához viszont elengedhetetlenül fontos tudni minderről az orvosnak, ezért érdemes egy kis titkos naplót vezetni, amibe azért a kontroll alkalmával mégiscsak belenézhetnek a felnőttek, akik bármit megtennének, hogy segítsenek.

Gyógyszer

Az epilepszia gyógyszereit évtizedekig tesztelik és fejlesztik, használatuk biztonságos. A védelmük nélkül maradandó károsodást szenvedhet el agy. Az is tény, hogy mindenkire másképp hatnak: akár előnyös akár hátrányos mellékhatásuk is lehet. Erre is figyelnek az orvosok, mikor gyógyszert keresnek. Van olyan gyógyszer, ami fogyaszt, ami hizlal, ami lassít, ami javítja a figyelmet, és olyan is, ami segít az alváson. Aki vékony, annak nem gond, ha hízik kicsit, aki figyelmetlen, annak jól jön, ha jobban tud koncentrálni. Idő, míg az orvosok megtalálják a tökéletes gyógyszert, de mindenre figyelnek, míg keresik. Ez egy folyamat! Már csak ezért is érdemes hosszú távon együtt működni a gondozó orvossal. A legtöbb esetben nem kell percre pontosan bevenni a gyógyszert. Ezért igazán ne ébresszünk fel senkit!

3. rész

– Azért nektek akkor is sokkal könnyebb! Én a nagyroham alatt, van, hogy bepisilek, csorog a nyálam és nem emlékszem semmire. Mi ehhez képest egy kis elakadt muszogás, meg furcsa szagok! Aztán amikor a rohamnak vége, csak emelgetem a hosszú nyakam, és mindenki néz rám hatalmas ijedt szemekkel.
– Miért néznek rád ijedten? – kérdezte az oroszlán. – Nem is értem. Az én anyukám nagyon bátor! Nem véletlenül vagyunk mi oroszlánok híresek a bátorságunkról! Amikor még nem találták meg a nekem való gyógyszert, a rohamaim után kinyitottam a szemem, és akkor ő szorosan magához ölelt, megcirógatta a sörényem és azt mondta, szeretlek, itt vagyok, és már minden rendben van! És én mindig elhittem neki.
– Az én anyukám is nagyon szeret engem! – válaszolt gyorsan a zsiráf, de tudod, egyszer hallottam, hogy beszél valakivel telefonon és sír miközben azt mondja: „Ez az én hibám! Tőlem örökölte.” Nagyon szipogott, én meg úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Nem akartam elszomorítani őt.
– Lehet, hogy tőle örökölted az epilepsziát, de sok mást is tőle örököltél, ami viszont nagyszerű! A hosszú nyakadat kitől örökölted?
– Anyától… – hüppögött a zsiráf.
– És a gyönyörű mintás bundádat?
– Azt is…– hangzott a válasz egy pici mosoly kíséretében. – Volt, hogy foltos nyakorjánnak hívtak minket az emberek. Az rém ciki lenne. A zsiráf milliószor jobban hangzik.
Ezen mind kuncogtak egy kicsit.
– És a magasságodat? Azt kitől örökölted? – faggatta tovább az oroszlán.

– Na, azt az apukámtól – húzta ki magát végre büszkén a zsiráf. – Mi vagyunk a legmagasabbak a világon! Na jó, a száraz részén. – Ti amúgy mind Valentin doktorhoz jöttetek? – terelte el magáról a szót a zsiráf végre kicsit jobb kedvre derülve.
– Én EEG vizsgálatra jöttem! – vágta rá rögtön az egér.
– Szerintem ott látják a gondolataidat! És néha attól is félek, hogy megráz az áram – tette hozzá gyanakvóan a zsiráf.
Ezen egyszerre mindenki felnevetett.
– Dehogy látják! – kuncogott a mókus. – Csak azt látják, hogy nyitva vagy csukva van a szemed a vizsgálat alatt. Nekem már olyan is volt, hogy hazavittem a gépet és egész nap rajtam volt.
– Egy napot ültél a konnektor mellett? – hüledezett az egér.
– Jaj, dehogy! Elemes a cucc és memóriakártyára töltődik. Bármit lehet benne csinálni. Iszonyú vicces volt, hogy rászólhattam apáékra, hogy tegyék el a kütyüket, mert a közelemben tilos volt telefonozni. Én voltam a főnök! Este azért kicsit tartottam attól, hogy látják, mit álmodom, de másnap, mikor visszahoztuk a gépet keresztkérdéseket tettem fel, és a néniknek halvány lila fogalmuk sem volt az álmaimról. Szóval nyugi.
– A leckét azért igazán betölthetnék…– sóhajtott fel a nyúl.
Ebben mind egyetértettek.

– Én Péntekhez, a pszichológus bácsihoz jöttem – folytatta az oroszlán. – Péntek nagyon jó fej! Néha magáz, meg uramnak szólít és mindig megdicsér.
Nagyon jókat szoktam vele játszani! Remélem, ma rajzolni is fogunk! A múltkor megépíthettem az egész világomat egy nagyszerű homokozóban!
– Képzeld, mi kötni szoktunk nála! – vágott fel a mókus. – Nagyon szórakoztató – tette hozzá. – Én amúgy fejlesztésre jöttem. Ez a kedvencem itt. Van, hogy bábozunk, meg meséket játszunk el, mindig van ugróiskola és néha főzőcskézünk is!
A nyúl mintha kicsit gyorsabban kezdett volna muszogni, mint szokott. Mindig ezt csinálja, amikor megijed. Az oroszlán rögtön kiszúrta.
– Mi a baj? – kérdezte.
– Semmi, csak nekem kicsit sem vicces, amiért ma itt vagyok.
– MR vizsgálatra jöttél – találta ki a sörényes. – Na figyelj! Azon már én is voltam és van egy ötletem, hogy ne félj! Hegyezd a füled!
– Csupa fül vagyok – vallotta be amaz.
– Az egész olyan, mintha betolnának egy űrhajóba, de mégsem, hisz csak a fejed van az űrben. Van ott bent egy kispárna, azon kell nyugton maradni. Ennyi az egész. Hallani fogod az anyukád hangját, érezni fogod a mancsát a mancsodban és bár te nem beszélhetsz, tudsz neki jeleket adni!
– Hogyan?!
– Hát mi a mamámmal kitaláltuk, hogy, ha nem hallottam, amit mondott és szeretném, hogy megismételje, akkor széttárom az ujjaimat és ő azonnal érti, mit akarok. Ha pedig megszorítom a kezét, arra vagyok kíváncsi, mennyi ideig kell még hallgatnom ezt az őrült kattogást.
– Ez jó ötlet! – gyorsan megtanulunk apával mi is valami hasonlót! – derült fel a nyúl.

– Én most csak Valentin doktorhoz jöttem – folytatta a zsiráf felbátorodva a többiek történetein. Majd meg sem várva a kérdésüket folytatta.
– A legtöbbször legózunk, azt imádom. Mindig jókat beszélgetünk, van, hogy orvososat játszunk – hadarta. Pár dolog bébikönnyű, mint amikor csukott szemmel meg kell fognom az orrom, vagy egy lábon kell hogy ugráljak vagy amikor én vagyok az ő tükörképe és utánzom őt. A törpe meg óriásjárás, pont olyan mint a tornaórán. Amikor meg vissza kell dobolnom neki ritmusokat, az meg tiszta énekóra. És képzeljétek! Amikor csukott szemmel kell állnom úgy, mintha egy kötéltáncos lennék, azt még apa is elrontja egy csomószor. Együtt szoktunk próbálkozni – kuncogott. A kedvencem viszont a reflexkalapácsa. Az olyan mint én, egy hosszú nyakú zsiráf csak gumiból van és kemény az orra – húzta ki magát büszkén. Épp a plafonig ért. Aztán újra elszomorodott kicsit és megjegyezte. – Azért ez akkor is igazságtalanság, hogy mi itt ülünk, másoknak meg kutya baja.
– De pszt! Nézzétek jön is!

EEG vizsgálat

Ez egy csendes, hallgatózós vizsgálat. Szieszta van. Hidd el, ilyenkor még anya is irigyel. Csak pihizned kell nyugodtan! A fejedből jövő jelek színes vonalakat fognak rajzolni a monitorra, hegyeket, völgyeket, később dombokat, mely jelzi amikor elalszol. De a gondolataidba nem látunk bele! Gondolj arra, hogy ez az egész olyan, mintha színes rasztáid lennének.

MR vizsgálat

A hiedelmekkel ellentétben egy bátor ötéves már ügyesen, ébren helytáll az MR vizsgálat alatt. Tény, hogy ez egy hangos, kattogós, unalmas és hosszú vizsgálat, ami majdnem félórás, de míg csukva a szemed és mozdulatlanul fekszel több ezer izgalmas fénykép készül az agyadról, ami nagyon értékes információt ad az orvosoknak! Az egyetlen szuperszabály, hogy maradj egyhelyben! Ha elmozdítod a fejed, kezdhetitek az egészet előröl. Nyugi! Anya vagy apa végig melletted lesz, hallani fogod őt. Mindenki más azonban az üvegfalon túlról figyel rád nagyon. Használd a jeleket, amiket megbeszéltetek!

Arányok

Az epilepszia gyakorisága 1%, de a gyerekek körében 5%-ban fordulhat elő epilepsziás roham. Ez egy nagy szám, és sokszor fogalmunk sincs, mi váltotta ki a rohamot. Ez lehet akár magas láz, vagy tartós kialvatlanság is, ezért az ilyen eseteket provokált rohamoknak hívjuk. Jó hír, hogy az összes epilepszia 70-80 %-ban tünetmentessé tehető. Sőt, ezeknek a gyerekeknek több, mint a fele egy idő után már a gyógyszert is elhagyhatja!

4. rész

Valentin felé fordult minden tekintet. A kisfiú kedves hangon ezt kérdezte:
– Hallottam mit mondtál, de nézz csak körbe! Hány plüssöm van nekem?
– Hát van vagy száz! – felelte a zsiráf.
– Valóban nagyjából annyi van, és ebből a száz állatból öten ültök most itt, akik epilepsziával éltek.
– Öten?
– Igen, a zsiráf, a mókus, az egér, az oroszlán és a nyúl. Az igazi gyerekek között is nagyjából ennyinél fordul elő epilepsziához hasonló roham: százból ötnél.

– Gyerekek! Kezdjük a mai napot másként, mint szoktuk – folytatta lelkesen Valentin. – Péntek Zsigmond írt Nektek egy mesét. Kíváncsiak vagytok rá? Péntek, nézd mindenki téged bámul! Kezd már el!

“Na figyeljetek! Van egy mesém, ami rólatok szól.” – mondta Péntek fontoskodó arccal, és mesélni kezdett:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Volt annak egy csodaszép lánya, aki mindennél jobban szerette a palota magas falai mögött burjánzó varázslatos kertjét. A kert telis-tele volt csengő fákkal, bongó virágokkal. A királylány szépségénél, csak a kert szépsége volt híresebb. A fák között egy napos tisztáson egy mágikus nagy tálban apró szemű, aranyló homok volt, finomabb a királyi pék legjobb lisztjénél. A királylány, amikor nem a kert fáit, bokrait és különleges virágait gondozta féltő szeretettel, a homokba rajzolt szebbnél szebb képeket. Mindent, amit látott, vagy kitalált, azt lerajzolta a homokba. Éjjel aztán a fák ágai életre keltek, a hosszú ágak varázspálcává váltak egytől-egyig, és a királylány rajzait álomporral hintették meg, így azok berepültek a királylány álmai közé.
Mikor reggel a királylány felébredt, a rajzai mind tovább éltek a gondolataiban, az álmaiban, és a teleírt könyveiben. Ő pedig másnap újra telis-tele rajzolhatta a mágikus tálat.
A király parancsra adta, hogy a birodalomban senki pisszenni ne merjen, míg a lánya rajzol. Mindenki lábujjhegyen járt, még a madarak sem mertek elrepülni a kert felett, nehogy a szárnyak susogása felkavarja a varázshomokot, és megrongálja a képeket.
Teltek a napok és minden nap, mikor a királylány álomra hajtotta a fejét, a képeiből álmok lettek, az álmaiból pedig képek a könyvében.
Egyszer azonban olyan hatalmas vihar érte el a királyságot, mint soha előtte. A fák ágai darabokra törtek, a homokot felkapta és széthordta a szél. A királylány minden munkája nyomtalanul eltűnt. Éjjel a királylány hiába várta, hogy a rajzai álmaiban újra feltűnjenek, a fák tehetetlenek voltak. A könyv lapjai üresek maradtak reggel.

A király először féktelen haragja gerjedt, hogy hát ki merészeli háborgatni a birodalmát! Ő, minden királyok királya hogy nem tud parancsolni a szélnek? Mi az, hogy a tomboló vihar felett még neki sincs hatalma?
A vihar pedig kíméletlenül tért vissza, mikor kedve tartotta. A királylány nem adta fel, minden nap újra és újra rajzolt, tovább gondozta a kertet, de a pusztítás minden alkalommal nagyobb és nagyobb lett.
Az öreg király nagyon elkeseredett, és kihirdette hetedhét országon és azon is túl, hogy aki a királylány kertjét meg tudja védeni, megkapja a fele királyságot.
Jöttek a bátrak sorra. Egyik nagyobb pajzsot hozott, mint a másik, egyik nagyobb erővel állt ki a szél ellen, mint a másik, de a tomboló vihar, kit azonnal, kit később, de ledöntötte a lábáról. A kert és a homokrajz újra és újra eltűnt, összetört, megsérült. Már alig lehetett felismerni a kert egykori dicsőségét.
Ekkor a lovagok egymásra néztek, és eszükbe jutott valami. Ugyanarra gondoltak, ugyanabban a pillanatban.
A következő vihar alkalmával mindenki egyszerre vetette meg a lábát a viharban, egyszerre emelte fel védelmezőn a pajzsát. A lovagok egymásba kapaszkodva, elszántan szálltak szembe a széllel.

És láss csodát!
A sok pajzs, a sok lovag együttes ereje, a pajzsok védelme kiállta a próbát és a kertet nem érte bántódás.
Volt nagy öröm!
Az öreg király mindenkit meghívott, hogy éljen velük a várban. Nagy és erős királyság lett az övék, messze földön híres.
Hosszú idő után végre a királylány is mosolyogva ébredt, mert álmában újra láthatta kedves képeit és mikor felébredt, telerajzolta velük szeretett könyvlapjait. A könyvek azóta is ott sorakoznak a király könyvtárában. Aki nem hiszi, járjon utána!
Itt a vége, fuss el véle!

Mikor Péntek befejezte a mesét, mindenki egy kicsit elcsendesedett. A csendet Valentin törte meg. – Na de ideje belevágnunk a mai napba! Gondolom, nektek is rengeteg dolgotok van még mára!

– Igen! Én délután balettra megyek – vágta rá a mókus. – Régen népitáncoltam, de idén elkezdtem balettozni. Imádom!
– Én pingpongozni járok – folytatta az egér. – Idén már versenyt is nyertem – büszkélkedett.
– Én ovis korom óta jógázom – menőzött a zsiráf.
– Én tájfutó vagyok – tette hozzá a nyúl. – A legjobbak közül.
– Nekem a judo és az íjászat a kedvenceim – mondta az oroszlán. – Az igazán oroszlánoknak való.

– Valentin! – hangzott közben apa kiáltása a konyhából. –Gyere, kishaver! Kész az ebéd! Aztán bele kell húznunk, mert ma Gergőéknél alszol, tudod! Még össze is kell pakolnunk a cuccaidat.
– Jövöööööök! – ordította Valentin, aki észre sem vette, milyen éhes lett a nagy játékban. Rohanni kezdtek Péntekkel együtt a konyha felé.
Egy rohamjelző kutya is kutyából van. Csak leesik egy-két finom falat arról a konyhaasztalról…

Elektromos vihar

Hasonlóan a meséhez, az epilepsziás roham is egy vihar, egy elektromos vihar az agyban. Van amikor hatalmas vihar van, máskor csak villámlik. Kiszámíthatatlan milyen erős széllel érkezik, mit borít fel, mit rongál meg, de mi itt mindent megteszünk, hogy megvédjünk téged ezektől a viharoktól! van amikor hatalmas vihar van, máskor csak villámlik. 

Fejlesztés

Ez a legfontosabb! Ezek a sportok Valentin történetében mind nagyszerűen fejlesztenek. Minden, ami nagy mozgással jár: a táncok, a jóga, a küzdősportok, a labdajátékok, de ilyen nagyszerű elfoglaltság a lovaglás, a bábozás, az íjászat, a rajzolás, a zenélés vagy akár a színjátszás is. Mint minden gyereknek, nektek is ezer lehetőségetek van!

Elfogadás

„A világ akkor fog elfogadni engem, ha én el tudom fogadni magamat. Ehhez szükségem van arra, hogy úgy szeressetek engem, ahogy vagyok!” Erre a gondolatra mindenkinek szüksége van amúgy, nem csak az epilepsziával élő gyerekeknek!