Valentin és Péntek
4. fejezet

A mese szövege mellett hasznos információkat találtok az epilepsziával kapcsolatban.

Elektromos vihar

Hasonlóan a meséhez, az epilepsziás roham is egy vihar, egy elektromos vihar az agyban. Van amikor hatalmas vihar van, máskor csak villámlik. Kiszámíthatatlan milyen erős széllel érkezik, mit borít fel, mit rongál meg, de mi itt mindent megteszünk, hogy megvédjünk téged ezektől a viharoktól! van amikor hatalmas vihar van, máskor csak villámlik. 

4. fejezet

Valentin felé fordult minden tekintet. A kisfiú kedves hangon ezt kérdezte:

– Hallottam mit mondtál, de nézz csak körbe! Hány plüssöm van nekem?

– Hát van vagy száz! – felelte a zsiráf.

– Valóban nagyjából annyi van, és ebből a száz állatból öten ültök most itt, akik epilepsziával éltek.

– Öten?

– Igen, a zsiráf, a mókus, az egér, az oroszlán és a nyúl. Az igazi gyerekek között is nagyjából ennyinél fordul elő epilepsziához hasonló roham: százból ötnél.

– Gyerekek! Kezdjük a mai napot másként, mint szoktuk – folytatta lelkesen Valentin. – Péntek Zsigmond írt Nektek egy mesét. Kíváncsiak vagytok rá? Péntek, nézd mindenki téged bámul! Kezd már el!

 

“Na figyeljetek! Van egy mesém, ami rólatok szól.” – mondta Péntek fontoskodó arccal, és mesélni kezdett:

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Volt annak egy csodaszép lánya, aki mindennél jobban szerette a palota magas falai mögött burjánzó varázslatos kertjét. A kert telis-tele volt csengő fákkal, bongó virágokkal. A királylány szépségénél, csak a kert szépsége volt híresebb. A fák között egy napos tisztáson egy mágikus nagy tálban apró szemű, aranyló homok volt, finomabb a királyi pék legjobb lisztjénél. A királylány, amikor nem a kert fáit, bokrait és különleges virágait gondozta féltő szeretettel, a homokba rajzolt szebbnél szebb képeket. Mindent, amit látott, vagy kitalált, azt lerajzolta a homokba. Éjjel aztán a fák ágai életre keltek, a hosszú ágak varázspálcává váltak egytől-egyig, és a királylány rajzait álomporral hintették meg, így azok berepültek a királylány álmai közé. 

Mikor reggel a királylány felébredt, a rajzai mind tovább éltek a gondolataiban, az álmaiban, és a teleírt könyveiben. Ő pedig másnap újra telis-tele rajzolhatta a mágikus tálat.

A király parancsra adta, hogy a birodalomban senki pisszenni ne merjen, míg a lánya rajzol. Mindenki lábujjhegyen járt, még a madarak sem mertek elrepülni a kert felett, nehogy a szárnyak susogása felkavarja a varázshomokot, és megrongálja a képeket.

Teltek a napok és minden nap, mikor a királylány álomra hajtotta a fejét, a képeiből álmok lettek, az álmaiból pedig képek a könyvében.

Egyszer azonban olyan hatalmas vihar érte el a királyságot, mint soha előtte. A fák ágai darabokra törtek, a homokot felkapta és széthordta a szél. A királylány minden munkája nyomtalanul eltűnt. Éjjel a királylány hiába várta, hogy a rajzai álmaiban újra feltűnjenek, a fák tehetetlenek voltak. A könyv lapjai üresek maradtak reggel.

 A király először féktelen haragja gerjedt, hogy hát ki merészeli háborgatni a birodalmát! Ő, minden királyok királya hogy nem tud parancsolni a szélnek? Mi az, hogy a tomboló vihar felett még neki sincs hatalma?

A vihar pedig kíméletlenül tért vissza, mikor kedve tartotta. A királylány nem adta fel, minden nap újra és újra rajzolt, tovább gondozta a kertet, de a pusztítás minden alkalommal nagyobb és nagyobb lett.

Az öreg király nagyon elkeseredett, és kihirdette hetedhét országon és azon is túl, hogy aki a királylány kertjét meg tudja védeni, megkapja a fele királyságot.

Jöttek a bátrak sorra. Egyik nagyobb pajzsot hozott, mint a másik, egyik nagyobb erővel állt ki a szél ellen, mint a másik, de a tomboló vihar, kit azonnal, kit később, de ledöntötte a lábáról. A kert és a homokrajz újra és újra eltűnt, összetört, megsérült. Már alig lehetett felismerni a kert egykori dicsőségét.

Ekkor a lovagok egymásra néztek, és eszükbe jutott valami. Ugyanarra gondoltak, ugyanabban a pillanatban. 

A következő vihar alkalmával mindenki egyszerre vetette meg a lábát a viharban, egyszerre emelte fel védelmezőn a pajzsát. A lovagok egymásba kapaszkodva, elszántan szálltak szembe a széllel.

És láss csodát!

A sok pajzs, a sok lovag együttes ereje, a pajzsok védelme kiállta a próbát és a kertet nem érte bántódás.

Volt nagy öröm!

Az öreg király mindenkit meghívott, hogy éljen velük a várban. Nagy és erős királyság lett az övék, messze földön híres.

Hosszú idő után végre a királylány is mosolyogva ébredt, mert álmában újra láthatta kedves képeit és mikor felébredt, telerajzolta velük szeretett könyvlapjait. A könyvek azóta is ott sorakoznak a király könyvtárában. Aki nem hiszi, járjon utána! 

Itt a vége, fuss el véle!

 

Mikor Péntek befejezte a mesét, mindenki egy kicsit elcsendesedett. A csendet Valentin törte meg. – Na de ideje belevágnunk a mai napba! Gondolom, nektek is rengeteg dolgotok van még mára!

 

– Igen! Én délután balettra megyek – vágta rá a mókus. – Régen népitáncoltam, de idén elkezdtem balettozni. Imádom!

– Én pingpongozni járok – folytatta az egér. – Idén már versenyt is nyertem – büszkélkedett.

– Én ovis korom óta jógázom – menőzött a zsiráf.

– Én tájfutó vagyok – tette hozzá a nyúl. – A legjobbak közül.

– Nekem a judo és az íjászat a kedvenceim – mondta az oroszlán. – Az igazán oroszlánoknak való.

– Valentin! – hangzott közben apa kiáltása a konyhából. –Gyere, kishaver! Kész az ebéd! Aztán bele kell húznunk, mert ma Gergőéknél alszol, tudod! Még össze is kell pakolnunk a cuccaidat.

– Jövöööööök! – ordította Valentin, aki észre sem vette, milyen éhes lett a nagy játékban. Rohanni kezdtek Péntekkel együtt a konyha felé.

Egy rohamjelző kutya is kutyából van. Csak leesik egy-két finom falat arról a konyhaasztalról…

 

Elektromos vihar

Hasonlóan a meséhez, az epilepsziás roham is egy vihar, egy elektromos vihar az agyban. Van amikor hatalmas vihar van, máskor csak villámlik. Kiszámíthatatlan milyen erős széllel érkezik, mit borít fel, mit rongál meg, de mi itt mindent megteszünk, hogy megvédjünk téged ezektől a viharoktól! van amikor hatalmas vihar van, máskor csak villámlik. 

Köszönjük, hogy Te is elolvastad!

Fejlesztés

Ez a legfontosabb! Ezek a sportok Valentin történetében mind nagyszerűen fejlesztenek. Minden, ami nagy mozgással jár: a táncok, a jóga, a küzdősportok, a labdajátékok, de ilyen nagyszerű elfoglaltság a lovaglás, a bábozás, az íjászat, a rajzolás, a zenélés vagy akár a színjátszás is. Mint minden gyereknek, nektek is ezer lehetőségetek van!

Elfogadás

„A világ akkor fog elfogadni engem, ha én el tudom fogadni magamat. Ehhez szükségem van arra, hogy úgy szeressetek engem, ahogy vagyok!” Erre a gondolatra mindenkinek szüksége van amúgy, nem csak az epilepsziával élő gyerekeknek!

Köszönjük, hogy Te is elolvastad!

Ez a mese és a honlap azért született meg, hogy rengeteg tévhitet, gátat oszlasson el a kicsik és nagyok fejében az epilepsziával kapcsolatban. Kérlek, ha tetszett a mesénk, és az oldalon található infomációkat hasznosnak találtad, oszd meg másokkal is! Segítsünk egymásnak!

Ez a mese és a honlap azért született meg, hogy rengeteg tévhitet, gátat oszlasson el a kicsik és nagyok fejében az epilepsziával kapcsolatban. Kérlek, ha tetszett a mesénk, és az oldalon található infomációkat hasznosnak találtad, oszd meg másokkal is! Segítsünk egymásnak!

Segíthetünk?

Ne csak a mesét olvasd el! A honlapon hasznos információkat találsz az epilepsziával kapcsolatban, nézd meg!