Valentin és Péntek

Mese epilepsziával élő gyerekeknek

Elfogadás… amire mindannyian vágyunk!

„A világ akkor fog elfogadni engem, ha én el tudom fogadni magamat. Ehhez szükségem van arra, hogy úgy szeressetek engem, ahogy vagyok!” Erre a gondolatra mindenkinek szüksége van amúgy, nem csak az epilepsziával élő gyerekeknek!

Valentin és Péntek

A mese szövege mellett hasznos információkat találtok az epilepsziával kapcsolatban.

Alvás

A gyerekeknek fontos az alvás! Ez alól az epilepsziával élő gyerekek sem kivételek. Az ő esetükben még nagyobb szerepe van a pihenésnek, a regenerálódásnak. Szórunk-e puskaport a tűzbe? Természetesen nem! Egy érzékeny agyat terhelünk-e az alvás elvonásával? A válasz ugyanaz. A kialvatlanság egy igazi memóriaradír, minden gyerekre egyformán hat. Tudjátok, hogy okosít az alvás? Pszt! Amit megtanultál a suliban az mind éjjel megy át a középtávú memóriádból a hosszúba. Ha kipihened magad, és egész éjjel lelkesen húzod a lóbőrt, jobban emlékszel mindenre!

1. fejezet

“Péntek ne szimatolj már! Jól vagyok! Nem hallod? Na! Elég legyen! Hagyj békén, jó?” Valentinnak elege volt már az árgus szemekből és az aggódó megjegyzésekből. Pedig már hozzászokhatott volna mindehhez, hisz egy ideje epilepsziával él, de valójában ahhoz, hogy az embert megbámulják, egyszerűen nem lehet hozzászokni.

Tegnap az iskolában rohama volt. Egy roham után rengeteget kell aludnia, és hát a kedve is van, hogy pocsék.

 

Ahogy néztek rá az osztálytársai, Zsuzsa néni hófehér rémült arca, a susmus a háta mögött… Elég volt, de tényleg! Persze, pont nem azon vezette le a dühét, aki megérdemelte, de hát ez melyikünkkel nem fordult még elő? Péntek a világ legnagyszerűbb kutyatesója, ha lehet egyáltalán a világ kutyanépességét bárhogyan is rangsorolni. Amióta kiderült, hogy Valentin epilepsziával él, a legjobb dolog, ami történhetett, hogy Péntek és ő elválaszthatatlanok lettek.

 

Valentin bal lábbal kelt, pedig nem volt különösebb oka rá. A húga ma a Nagyinál, anya elment Tücsivel, a barátnőjével kávézni. Apa pedig épp ebédet készített. Szerencsére Péntek nem tágított mellőle. Ilyen szempontból ez a nap is pont olyan, mint a többi. Az ok nélküli és látványos orrlógatásból és sóhajtozásból Pénteknek hamar elege lett. Empátia ide, kutyahűség oda, ez így nem mehet tovább!

 

A fehér uszkár megköszörülte a torkát, a hatás kedvéért feltette a szemüvegét, és így szólt: “Valentin! Játszunk kórházasat!” Péntek szentül hitte ugyanis, a szemüveg nem egyszerűen jól áll neki, de így még sokkal okosabbnak tűnik, mint általában. Pedig alapból is igazán okoskutya feje volt. Elhihetitek.

 

“Nincs kedvem!” – morgott vissza a kisfiú, ám erre Péntek elővette a leglágyabb hangját, megigazította az orrán a szemüvegét, és felé fordulva uramnak szólította. Pont úgy, olyan hangon és arckifejezéssel, ahogy a pszichológus bácsi tette, akivel a neurológián szokott találkozni, mikor kontrollra mennek. Valentin szeretett beszélgetni vele, mert amellett, hogy az uram megszólítás mindig mosolyt csalt az arcára, anya és apa is megkönnyebbülten távoztak a szobájából.

 

A kórházas játékot mindketten szerették. Volt benne valami megnyugtató.

 

“Na jó! Legyen! De én leszek az orvos! Stipi-Stop!” – derült fel Valentin arca. “Rendben!” – csapott le az alkalomra az uszkár – “Én pedig Péntek Zsigmond leszek, a híres pszichológus!”

 

“Az első páciensünk, ki is legyen, ki is legyen?” – nézett körül a szobában Valentin. “Kinek van kedve kórházasat játszani?” – vetette fel végül a kérdést a halomban álló plüssöknek a kisfiú. Mindenki lapított. “Na jó, legközelebb ti lehettek az orvos, meg a pszichológus!” – alkudozott Valentin. Erre a hírre némi mozgolódás támadt, és egy zsiráf nyaka mellett egy mókus mancsa, egy nyuszi füle és egy egér farkincája és egy oroszlán sörénye lendült a magasba. “Szuper! Gyertek!” Derült fel Valentin arca.

Közben Péntek berendezte a szobát. Egy dobozt megfordítottak, abból lett az íróasztal, székeket húztak a doboz-íróasztal köré, azokra színes pokrócokat terítettek, és a többi plüssel, aki nem akart játszani, telepakolták a rendelőt.

 

“Tudod, mit Péter Zsigmond? Mielőtt behívnánk őket a rendelőbe, hallgassuk ki, miről beszélgetnek a folyosón!” – vetette fel Valentin és mindketten ujjukat a szájuk elé emelve az öt kis állatra sandítottak.

 

Alvás

A gyerekeknek fontos az alvás! Ez alól az epilepsziával élő gyerekek sem kivételek. Az ő esetükben még nagyobb szerepe van a pihenésnek, a regenerálódásnak. Szórunk-e puskaport a tűzbe? Természetesen nem! Egy érzékeny agyat terhelünk-e az alvás elvonásával? A válasz ugyanaz. A kialvatlanság egy igazi memóriaradír, minden gyerekre egyformán hat. Tudjátok, hogy okosít az alvás? Pszt! Amit megtanultál a suliban az mind éjjel megy át a középtávú memóriádból a hosszúba. Ha kipihened magad, és egész éjjel lelkesen húzod a lóbőrt, jobban emlékszel mindenre!

Olvass tovább!

A mese további fejezeteit alább oldavashatod. Péntek megmutatja a hozzávezető utat:

Szómágia

A szavaink erősebbek, mint a kezünk. Messzebbre érnek bárminél, utaznak az időben, tudnak bántani, simogatni, erősíteni, és elszomorítani is. Valamilen vagyok, vagy valamivel élek? Nem mindegy! Nyitott vagyok, kedves vagyok, bátor vagyok, ÉS egy helyzettel, állapottal, betegséggel élek. Aki epilepsziával él, az nem epilepsziás. Hisz, amikor nincs rohama, pont olyan, mint bárki más.

Őszinteség

Az epilepszia felvállalása az első és legfontosabb lépés. A gyerekek bölcsek és nagyszerű radarjaik vannak a felnőttek ferdítéseire. Tudják mi a különbség a vitamin és a gyógyszer között és tudják, az elhallgatások mögött apróságok, vagy különösen fontos dolgok bújnak meg. Az epilepszia felvállalása a tágabb család, a közösség felé az érintett gyerekek lelki egészségének alappillére. Segítsük őket a bátor őszinteségünkkel! Mutassunk példát a saját bátorságunkkal!

Olvass tovább!

A mese további fejezeteit alább oldavashatod. Péntek megmutatja a hozzávezető utat:

Fake News!!!

Végigolvastad a mesét? Akkor ugye már te is tudod, mi a butaság az epilepsziával kapcsolatban:

“NEM szent betegség és NEM is a zsenik kiváltsága!”

“NEM azért lett rohama valakinek, mert megugatta egy kutya és megijedt!”

“NEM szállta meg az ördög azt, akinek rohama van!”

“DE! Nem mindenki epilepsziás, akinek rohama van!”

Segíthetünk?

Ne csak a mesét olvasd el! A honlapon hasznos információkat találsz az epilepsziával kapcsolatban, nézd meg!